Új Nemzedék Díj

Döntős lett a Labor Café projekt

A Tabulapláza Alapítvány Labor Café projektje az Új Nemzedés Díj 10 döntős jelöltje között

A Tabulapláza Alapítvány Labor Café projektje az Új Nemzedés Díj 10 döntős jelöltje között

Az Új Nemzedék Központ első alkalommal hirdette meg pályázatát az Új Nemzedék Díjra,

mely díj alapításának szándéka a társadalmi hasznosulás szempontjából látható, már befektetett erőfeszítések díjazása, támogatása volt. Az Új Nemzedék Díj általános célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet arra, léteznek olyan együttműködésen és önkéntes tevékenységeken alapuló innovatív kezdeményezések, amelyek az ifjúsági korosztályt szólítják meg, és a célcsoport bevonásával valósulnak meg. Az előzetes jelölés után, szakmai előválogatást követően kaptuk meg azt a pályázati csomagot, melynek kitöltésével indulhattunk a Díjért. A 160 pályázó közül a szakmai zsűri a Labor Café projektet is a 10 legjobb közé sorolta, ami óriási elismerést jelentett számunkra.
Az online szavazást követően a Sakkozzuk ki! Projekt kapta a Díjat.

15000177_1068989466533618_6577009526701778749_o 15002476_1068989463200285_8779185846984911924_o15110443_1026300807516429_7983208543150345349_o 15036352_1172319559512308_7885032381629443454_n 15025494_1026298814183295_3106561922282287568_o  15122993_1026297067516803_3670536032295912307_o 15069048_1026297104183466_6563021990019206709_o 15025249_1026297370850106_1581160174402576696_o 15003392_1026297394183437_3037947559555783532_o 15110258_1026297750850068_5756536191449030886_o 15110455_1026298117516698_4152260685008932144_o 15078707_1026298430850000_382267744493691187_n

Fekete Éva beszámolója a díjátadó után:

Kedves Támogató Közösségünk!
A Labor Café projekt az elmúlt hetekben abban a szakmai elismerésben részesült, hogy több, mint 100 nevező közül a 10 legjobb projektnek választotta meg az Új Nemzedék Díj szakmai zsűrije. Az innovatív, önkéntességgel és közösségi összefogással életre keltett projektek sorában kiemelkedő figyelmet kaptunk a nevezéssel és a döntőbe kerüléssel.
Nehéz utat választottunk, de minden munkával töltött perce édes ennek az útnak, mert a hullámvölgyeink alján is úgy érezzük, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a változásért. Sokan szeretik, sokaknak jelent kapaszkodót és menedéket, lehetőséget és valódi értéket a Labor.
A tegnapi konferencián, mely a Ludwig rendezvényhajón zajlott, az ifjúsági szakemberek, közösségi tereket üzemeltető szervezetek képviselőinek válogatott társasága dugta össze a fejét. Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy hol a helye a közösségi tereknek, mi vonz oda be bárkit, milyen programokkal kell és lehet több érdeklődőt és támogatót szerezni, hogyan lesz egy közösségi tér fenntartható hosszú távon. Mondanom sem kell talán, hogy a válaszok helyett még több kérdés született. Egy dologban mégis egész konkrétan megegyezett mindenki: egy közösségi tér sikerének alappillére, a működtetők személyisége. Hogy ki fogadja a betérőt, hogy milyen a már csatlakozottak kommunikációja, milyen a légkör, ami a közösségből árad.

Engedjétek meg, hogy innentől személyesebb hangvételben folytassam beszámolómat, hiszen egymás közt vagyunk.
Izgatott voltam és bizakodó ezzel a díjjal kapcsolatban. Elképzeltem, hogyan segítené munkánkat az egymillió forintnyi kommunikációs támogatás, hogyan menne híre országszerte, hogy mi, Nyíregyházán párszázan elkezdtük megváltoztatni a világot. Tudom, hogy ez egy szakma, tudom, hogy felelősség ennyi embert elérni és sokszor formálni. Tudom, hogy engem valójában a jószándékom és az ösztöneim vezérelnek és a felhatalmazást minderre Tőletek kapom meg nap mint nap. Tudom, hogy van értelme, hogy csak a közösségnek van értelme, és mindig bánnám, hogy meg sem próbáltam tenni valamit ezért.

Ezen dolgozom Veletek együtt már 19 hónapja.

Az elmúlt több mint egy év erőfeszítéseinek egyfajta elismeréseként éltem meg a jelölést és a döntőbe jutást és nem tagadom, nagyon csalódott voltam, mikor végül egy netes szavazás döntötte el, ki nyerjen. Azt sem tagadom, hogy a hazafelé vezető úton eltörött a mécses, mert szerettem volna Nektek elhozni azt a díjat. Magunknak. Nem magamnak, hanem nekünk ide a Karesz nagyijának a komódjára a bögréitek fölé. Hogy együtt legyünk büszkék magunkra, mikor ránézünk, és aki betér, az megkérdezhesse, hogy “De jó! Az mi?” és én elmesélhessem, hogy az mi.
Ez nem jött össze.
De a trófea helyett az van, hogy tudom, hogy mi igazán jók vagyunk így együtt és szeretném hinni, sőt tudom is, hogy amit mi teszünk az jó. Az a jó.
Próbálok nem sírni és úgy megköszönni mindannyiótoknak azt a sok jót, ami ebből a projektből tőletek felém árad és ami ebből a “projektből” CSODÁT csinált és ami az én személyes életemet is megváltoztatta. Köszönöm!

És trófeát ugyan nem hoztam, de Nektek fényképeztem ezt a néhányat és nem csak a hatás kedvéért mondom, de tényleg velem voltatok ott azon a hajón. Néhányatok arca élénkebben, néhányatoké villanásnyira, sokaké nevek nélkül, mert csak arcról ismerjük egymást a virtuális térből, de velem voltatok.

Ez nekem a díj és ezt köszönöm mindannyiótoknak!

Leave a Reply