Előzmények

A Tabulapláza Alapítvány 2004. novemberében jött létre azzal a céllal, hogy a helyi közösségek szerveződéseit élénkítse, segítse. Az egyszerű, baráti találkozókból, társasjátékkal töltött panelkonyhai estékből indult munkája, mely mindig, minden törekvésével arra kívánt rámutatni, hogy a közösség aktív egyénekből áll, mely aktív egyének összessége ad egy jól működő, tudatos társadalmat. Ennek érdekében szervezett az alapítvány első éveiben közösségi eseményeket, szabadidős, kulturális, szemléleformáló utcai rendezvényeket, majd készített szakmai anyagokat, melyek segítenek megérteni a társadalom egésze és az egyén döntései közötti összefüggéseket. Roadshow-kkal, kiadványokkal, internetes publikációkkal próbálta cselekvésre ösztönözni a város lakóit, kisebb-nagyobb sikerrel. Átütő, folyamatosan érzékelhető hatást azonban nem tudott elérni egyetlen kezdeményezés sem, mely meghozta volna a széles körű ismertséget.

Az Alapítvány munktársai tehát visszatértek az alap gondolathoz, melynek a szervezet megalakulása is köszönhető: társas kapcsolatok, egy hely, ahol összejöhetnek azok, akik hasonlóan gondolkodnak.

2015-ben tehát a Norvég Civil Támogatási Alap jóvoltából lehetőségünk nyílt arra, hogy korábbi tapasztalatainkat összegezve újabb kísérletbe fogjuk és megnyissuk belvárosi kávézónak „álcázott” nyitott közösségi terünket. Az ötlet alapját az ötven órás kötelező iskolai közösségi szolgálat adta, melynek bevezetésével azonnal felismertük: jó lehetőséget kaptunk arra, hogy kapcsolatot teremtsünk azzal a generációval, akiknek kezében a jövő. Itt a lehetőség arra, hogy „rászoktassuk” a fiatalokat az önkéntes tevékenységre, hogy élményszerű és hasznos programok segítségével csináljunk nekik kedvet a közösségi aktivitáshoz, a társadalmi szerepvállaláshoz, a helyi közösség építéséhez. A kávézó kötetlen, szabad közege önmagában inspiráló, közvetlenebb kommunikációra ad lehetőséget, mely megkönnyíti a közös hang kialakulását, majd az együtt gondolkodást. Célunk, hogy az iskolai közösségi szolgálat ötven órája úgy teljesüljön, hogy ne kapjon hangsúlyt a „kötelező” jelleg, hogy a gyerekek az ötven óra eltelte után is a közösség aktív tagjai maradjanak.